„A feltámadt Jézusra nézzenek.
Őt szeressék,
Őt kövessék.
Hasonlóvá lenni Hozzá,
ez legyen hő vágyuk.
Ebben adjanak egymásnak hű példát.”
(Bíró Ferenc SJ)

Házunk története

„Alakítsd ki magadban Krisztusnak a képmását, és akkor akárhol vagy, akármit teszel, Krisztus szelleme szól belőled, s példádból titkos vonzóerő árad környezetedre, az igazság, az erény, a szépség varázsa” - ezekkel a szavakkal küldte az első Testvéreket Alapító Atyánk, Bíró Ferenc jezsuita a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok továbbadására.

1923 óta szorgalmazta, hogy a Társaság tagjai sajátítsák el a személyesen kísért lelkigyakorlatok adását. Már a kezdetektől fogva jártak a Testvérek lelkigyakorlatokat tartani a falvakba, tanya-központokba.

1938-ban a Jézus Szíve Társasága megnyitotta az ország első női lelkigyakorlatos házát Pécelen. Itt, a jezsuita atyák és a Társaságunkhoz tartozó testvérek egyaránt foglalkoztak a lelkigyakorlatozókkal. Különösen híresek volt Müller Anna testvér elmélkedései, magyarázatai Kempis Tamás: Krisztus követése című művéről. A lelkigyakorlatos ház működését segítette a Társaság által elindított gazdasszonyképző iskola, melynek gazdaságából még a legnehezebb háborús években is jutott ennivaló a vendégeknek.

1950-től a testvérek titokban, üldözések közepette folytatták lelkigyakorlatos küldetésüket.
A rendszerváltozás előtt közösségünk anyagilag, kétkezi és szellemi munkájával is támogatta a leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház létrejöttét és tevékenységét.

1992-ben, a szerzetesrendek újraindulásának idején történelmi jelentőségű volt, hogy Tahiban elindulhatott egy olyan lelkigyakorlatos ház és közösségi központ, amely azonnal rendelkezésére állt az újra szabaddá vált magyar egyháznak.

Az elmúlt két évtized során a Szív Lelkiségi Központban folyamatosan kínálunk többféle lelki programot: szemlélődő és személyesen kísért Szent Ignác-i, valamint családoknak, lányoknak és nőknek szóló lelkigyakorlatokat.

Lehetőséget kívánunk nyújtani a hozzánk fordulóknak a hétköznapokból való kiszakadásra, feltöltődésre, hogy személyes istenkapcsolatuk bensőségesebbé válásával rátaláljanak önmagukra, a világban való hivatásukra, és feldolgozzák élettapasztalataikat – így megújult emberként térjenek vissza mindennapi életükbe.

Házunk első vezetője Bozsó Julianna SJC volt, akit sokan csak Juli testvérnek ismertek. Élete a Szeged melletti Zákányszékről indult, melyre mindig szívesen emlékezett. Kora tizenévesként szinte teljesen lebénult a gyermekparalízis járványban. Sikerült járóképessé válnia kemény küzdelemmel. Ebben az időben megedződött akarata sokat segítette és néha hátráltatta életében. Szabaddá válni, mások nézetét elfogadni, figyelmessé válni - ezekre a kegyelmi ajándékokra vágyott lelkiéletében. Erős volt benne a szociális figyelmesség.
 Biológia és kémia tanárnak tanult Szegeden. Ekkor ismert meg több inkognitóban élő testvért. Dolgozott Budapesten a Marcibányi téri mozgássérült iskolában és hosszabb időt a szegedi püspökségen.
​1989-ben a rendszerváltozáskor, közösségünk első jelentkezői között volt. 1992-ben tette első esküjét a Jézus Szíve Társaságába és ekkor már a frissen induló lelekigyakorlatos ház vezetője volt. Szívesen kísért szemlélődő és más lelkigyakorlatokat. Kedvtelve gyűjtötte és írásba rendezte a szétszóratásban élő testvérek emlékeit. 2012. december 17.-én végleg átadta magát szeretett Jézusának.