Az igazi szabadság az igenekben rejlik!

2022.05.10.

Május 8-án a Jézus Szíve Társasága lelkinapot tartott Tahiban. A fókusz az Igent mondok női lelkigyakorlat élményein és az imaéleten volt.

Horgolócérna, kagyló, váza, rózsafűzér, pénztárca, jegyzetfüzet, elemes gyertya, virág, tejfölösdoboz – csak pár a tárgyak közül, amiket a Suller Melinda SJC vezette negyvenesek csoportjában a résztvevők kiválasztottak, hogy a segítségükkel bemutatkozzanak. Isten szerető tekintetében közösen felismertük, hogy igenis lehetünk gyönyörűnek kinéző, de alul töredezett kagylók, társainkat időről-időre összehorgoló cérnák, egyfolytában siető, mindent elintézni akaró jegyzetfüzetek, kimerült elemű gyertyák, vagy virágok, amik díszítik a mezőt, de időnként elkókadnak. Látszólag csúnya műanyag dobozban lehetünk a tejnek a föle, a teljessége, az esszenciája is. És még mi minden más! De - ahogy a fiatalok és a szépkorú résztvevők a csoportjaikban megtapasztalhatták -, különleges lehetőség magunkat a természet által látni és láttatni. A csoportok vezetői - Balla Erika SJC és Pirityiné Papanek Márta dr. - arra biztatták a jelenlévőket, hogy a sokféle színes kép közül válasszák ki azt az egyet, ami lefesti, hogy vannak éppen: viharosan, virágos réten sétálva, hegyek között, pusztaságban, napsütésben, esőben…

 

A délelőtti és délutáni kiscsoportos együttlét alatt a résztvevők ritmikus és szemlélődő imamódokkal imádkoztak, és lelkigyakorlatos élményeket osztottak meg egymással. A korosztályos sajátosságokból adódóan egészen különbözőképpen alakult a csoportok dinamikája, a negyveneseknél a fő téma a sűrű napok imaélete volt. Sokaknak nem könnyű megélni a folyamatos Istenre figyelést, nem egyszerű Istennek adni a zakatoló napokból harminc, negyven, vagy akár húsz percet is, amikor a háttérben zúg a mosógép, kiabálnak a gyerekek, és ezer a tennivaló. Melinda testvér szerint az egyik kulcsmondat ilyenkor a „Jó, legyen!” – azaz fogadjuk el, hogy sokszor nem tudjuk kizárni az imaéletünket zavaró körülményeket. A feladat annyi, hogy az imaidőben – bármily csekély hosszúságú is az – adjuk az Istennek a lehető legnagyobb összeszedettségünket testtartással, önmagunkra figyeléssel, nyugodt légzéssel. A zavaró gondolatok így is támadhatnak innen-onnan, de a testvér szerint azokat irgalmasan kell fogadni. Az elkalandozás után visszatérhetünk Istenhez: „Hol is tartottunk, Uram?”

 

Felszabadító gondolat, hogy az imától nem kell mindig csodát várni. De megnyugtató egy elöljárótól hallani azt a tényt is, hogy előfordul, hogy az Isten utáni vágy valamiért nem erős bennünk. „Uram, segíts vágyakoznom utánad!” – szólhat ilyenkor az ima első mondata. Gyakori tévelygés azt gondolni, hogy „a többiek” biztosan sokkal mélyebben, többet és jobban imádkoznak, mint mi. Fontos, hogy ne másokat nézzünk, hanem válasszuk minden nap azt az imafajtát, ami nekünk éppen jólesne! Az Isten előtt minden ima kedves: az álmos, bekuckózós éppen annyira, mint a frissen, órákig átélt. A lényeg, hogy kapcsolatban legyünk a Jóistennel. Gyakorlással bármelyik imamód megtanulható, és egyre mélyebbé tehető.

 

- Egyedül indultunk a lelkigyakorlatos úton, de a mai találkozás után már nemcsak a saját problémáinkat tehetjük Mária kötényébe, hanem a többiekét is - mondta örömmel Suller Melinda testvér a részvevőknek, akik láthatóan szívesen maradtak volna még a lelkigyakorlatos házban, ha lehetséges lett volna megállítani az időt, és még tovább élvezni az együttlétet. A napot Kertész Anna, Bálint Zsolt és Varga Katalin zenei szolgálatával szentségimádás és szentmise zárta. „Jézussal akarom-e megélni mindazt, ami vagyok?” – kezdte Hiba György jezsuita szerzetes a szentbeszédet. Az atya szerint ez csak lépésről-lépésre, kimondott igenekkel valósulhat meg, ez vezet a belső szabadsághoz is. Máriához hasonlóan időről-időre, és az életünk minden egyes helyzetében érdemes föltenni magunknak a kérdést: „Hol tartok én ebben?” Gyuri atya szerint ettől válik igazán izgalmassá az életünk…

 

Az imamódokról bővebben a https://www.sjc.hu/content/Igent_mondok_2022/Imamodok_bemutatasa.pdf linken olvashatsz.